Mire szeretném még használni a testemet?

Van egy kérdés, amit az utóbbi időben egyre többször teszek fel magamnak. Mire szeretném még használni a testemet? Nem holnap. Nem jövő héten. Hanem tíz, húsz év múlva. Szeretnék utazni. Sokat gyalogolni egy ismeretlen városban, mert megláttam valamit a következő sarkon, amit feltétlenül meg akarok nézni. Szeretnék sportolni. Túrázni. Felkapni a bőröndömet. Leülni a földre, ha úgy adódik – és különösebb gondolkodás nélkül felállni onnan. Szeretnék reggel úgy felkelni, hogy ne az legyen az első gondolatom, vajon mit enged meg ma a testem. Hanem az: mit szeretnék ma csinálni? Nekem egyre inkább ezt jelenti az erő. Nem egy gyakorlatot. Nem egy izmot. Nem egy számot. Hanem szabadságot.

Sokáig egészen máshogy beszéltünk az edzésről

Fogyni szeretnénk. Formásabbak szeretnénk lenni. Erősebb hasat szeretnénk. Szebb tartást. Feszesebb testet. Ezekkel önmagukban semmi baj nincs. Jó érzés szeretni azt, amit a tükörben látunk. De ahogy telnek az évek, szerintem egyre érdekesebb lesz egy másik kérdés: Mit tud a testem? Mert egy ponton már nem pusztán az számít, hogyan nézünk ki egy fényképen. Hanem hogy fel tudunk-e menni a lépcsőn. Elbírjuk-e a csomagunkat. Van-e erőnk egy egész napos programhoz. Meg tudjuk-e tartani az egyensúlyunkat. Le tudunk-e hajolni. Fel tudunk-e állni. Merünk-e kipróbálni egy új sportot. És ha a barátaink azt mondják: „Menjünk!” …a testünk is velünk tud-e jönni.

A szabadság sokszor egészen hétköznapi

Talán éppen ezért szeretem annyira hallgatni a vendégeim történeteit. Mert ritkán mondja valaki azt: „Veronika, képzeld, mennyivel jobb lett a törzsstabilitásom.” Pedig szakmailag én ennek természetesen nagyon örülnék. 😊 Helyette azt mondják: „Képzeld, egész nap gyalogoltunk.” „Felmentem arra a hegyre.” „Megint elkezdtem teniszezni.” „Kertészkedtem egész hétvégén.” „Már nem gondolkodom azon, hogy le merjek-e ülni a földre.” És ezek a mondatok mindig megérintenek. Mert hirtelen értelmet nyer az a rengeteg apró dolog, amin a stúdióban dolgozunk. Az erő. A mobilitás. Az egyensúly. A koordináció. A kontroll. A testtudat. Önmagukban szakmai fogalmak. Az életben viszont szabadsággá válhatnak.

Talán ezért változott meg bennem is, mit jelent a „jó test”

Fiatalabb korunkban könnyű úgy gondolkodni a testünkről, mint valamiről, amit formálni kell. Legyen ilyen. Ne legyen olyan. Férjünk bele ebbe. Nézzünk ki úgy, mint… De én ma már sokkal jobban szeretem azt a kérdést: Milyen életet szeretnél, és milyen testre lesz szükséged hozzá? Mert egészen más innen nézni a mozgást. Nem büntetés. Nem egy újabb feladat a teendőlistán. Hanem befektetés abba az emberbe, aki tíz vagy húsz év múlva leszel. Abba a nőbe vagy férfiba, aki még mindig kíváncsi. Aki utazni szeretne. Aki programokat szervez. Aki sportol. Aki felmegy a hegyre. Aki lehajol. Aki cipekedik. Aki játszik. Aki él.

És itt jön az, amit a Pilatesben annyira szeretek

Mi tényleg imádunk pilatesezni. Szeretem a rendszerét. A pontosságát. Azt, hogy mennyi mindent meg lehet tanulni a saját testünkről. Szeretem, amikor valaki egyszer csak megérzi azt, amit hetek óta próbálunk megtalálni. Szeretem a koncentrációt. A kihívást. A fejlődést. Szeretem, amikor valaki megcsinál valamit, amiről néhány héttel korábban még azt gondolta: „Na, ezt én biztosan nem.” De önmagában nem mindenkinek a Pilates a cél. A Pilates egy csodálatos eszköz. Az igazi cél sokszor az, hogy örömteli, jobb életminőségben élj. Hogy a tested ne szűkítse folyamatosan a lehetőségeidet. Hanem lehetőleg támogassa őket.

Nem azt szeretném, hogy mindenki Pilates-rajongó legyen

Bár bevallom, én annak nagyon örülnék. 😊 De ennél fontosabb dolgot szeretnék. Azt, hogy szeressünk mozogni. Hogy megtapasztaljuk, milyen érzés egy erősödő, ügyesedő, egyre jobban használható testben élni. És hogy megtaláljuk azt a mozgást, amit nem három hétig tudunk elviselni, hanem ami valamilyen formában az életünk részévé válhat. Lehet Pilates. Lehet séta. Tenisz. Futás. Túrázás. Úszás. Tánc. Bármi, amitől használod a testedet. Mert szerintem az egyik legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk, az, hogy nem hagyjuk abba a mozgást.

Az erő nem csak izom

Számomra az erő egyre kevésbé azt jelenti, hogy valaki mennyi súlyt tud megemelni. Persze annak is van jelentősége. De van egy másik fajta erő is. Amikor bízol a testedben. Amikor nem kell minden mozdulat előtt mérlegelned. Amikor mersz elindulni. Amikor nem mondasz nemet egy programra azért, mert attól tartasz, fizikailag nem fogod bírni. Amikor van energiád a munkád után még élni is. Ez az erő már nem csak a testedről szól. Hanem arról, hogy mennyi élet fér bele az életedbe.

A vendégeimtől ezt is megtanultam

Húsz év alatt nagyon sok emberrel találkoztam. És minél több emberrel dolgozom, annál kevésbé hiszem, hogy létezik egyetlen definíció a sikerre. Van, aki szeretne spárgázni. Van, aki maratont futni. Van, aki fára mászni a gyerekével. Van, aki egyszerűen szeretne egy hosszú nap után is energikus maradni. És én szeretem ezeket a különbségeket. Szeretem megkérdezni: „Neked mi fontos?” Mert engem tényleg érdekel a válasz. Nem azért, mert mindenkinek ugyanoda szeretném megmutatni az utat. Éppen ellenkezőleg. Azért, mert szeretném megérteni, merre szeretne menni. Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit az emberektől tanultam: nem nekünk kell eldöntenünk, milyen életet kellene szeretnie valaki másnak. Segíthetünk. Adhatunk tudást. Mutathatunk lehetőségeket. Kísérhetünk. De az ő célja az övé. És szerintem ettől lesz igazán érdekes ez a hivatás.

Van egy egyszerű gyakorlatom számodra

Nem Pilates-gyakorlat. 😊 Képzeld el magad tíz év múlva. Ne azt nézd, hány éves leszel. Ne a ráncaidat. Ne a mérleget. Hanem képzelj el egy teljesen átlagos szombatot. Hol vagy? Mit csinálsz? Kikkel vagy? Hová mész? Sportolsz? Utazol? Kirándulsz? Dolgozol a kertben? Játszol? Táncolsz? Felülsz egy biciklire? És most nézd meg azt az embert. Milyen testre van szüksége ahhoz az élethez? Erőre? Mobilitásra? Állóképességre? Egyensúlyra? Koordinációra? Valószínűleg egy kicsit mindre. És azt a testet nem tíz év múlva kezdjük el felépíteni. Hanem ma.

Nem azért, hogy tökéletesek legyünk

Nem hiszek a tökéletes testben. És nem hiszem, hogy az életünknek a testünk körül kellene forognia. Éppen az ellenkezőjét gondolom. Azt szeretném, hogy a testünk szolgálja az életünket. Hogy legyen egy megbízható társunk mindahhoz, amit még szeretnénk megélni. Nem fog mindig minden tökéletesen működni. Lesznek fáradtabb időszakok. Lesznek kihagyások. Újrakezdések. Lesz olyan, amikor könnyen megy. És olyan is, amikor küzdeni kell érte. Ez is az élet része. De minden alkalommal, amikor teszünk valamit azért, hogy erősebbek, mozgékonyabbak, ügyesebbek legyünk, valójában nem csak a testünkkel foglalkozunk. Egy kicsit a jövőbeli szabadságunkért is dolgozunk.

Nekem ezért fontos a mozgás

Nem azért szeretnék erős lenni, hogy elmondhassam magamról, hogy erős vagyok. Hanem mert még rengeteg dolgot szeretnék csinálni. Rengeteg helyre szeretnék eljutni. Rengeteg mindent szeretnék megtanulni. Emberekkel találkozni. Nevetni. Sportolni. Felfedezni. Élni. És szeretném, ha a testem ebben minél tovább partnerem lenne. Talán neked egészen más dolgok vannak a listádon. És ez benne a legjobb. Mert nem ugyanazt az életet szeretnénk élni. Csak mindannyian szeretnénk, ha a testünk lehetővé tenné a sajátunkat. Ezért amikor legközelebb mozogsz, talán ne csak azt kérdezd: „Mit edzek ma?” Hanem néha ezt is: „Milyen életre készítem a testemet?” Lehet, hogy ettől egészen más értelmet kap az az egy óra. – Veronika