„Majd ha lesz időm…”

Van egy mondat, amit szinte minden nap hallunk.

"Majd ha lesz időm."

Majd ősszel.

Majd a nyaralás után.

Majd ha vége ennek a projektnek.

Majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek.

Majd...

És telnek az évek.

Érdekes dolog az idő.

Mindannyian ugyanannyi órát kapunk belőle.

Mégis vannak emberek, akik mindig találnak húsz percet magukra.

És vannak, akik évekig nem.

Nem azért, mert lusták.

Hanem mert megszokták, hogy mindig ők kerülnek a lista végére.

Pedig van egy furcsa igazság.

Ha te elfáradsz, abból előbb-utóbb mindenki más is kevesebbet kap.

Kevesebb türelmet.

Kevesebb energiát.

Kevesebb figyelmet.

Volt egy vendégünk, aki hónapokig nézegette a honlapunkat.

Mindig azt mondta magának:

"Majd jövő hónapban."

Amikor végül eljött, mosolyogva csak ennyit mondott:

– Tudod, mi bosszant a legjobban?

Hogy ezt már egy évvel ezelőtt is megtehettem volna.

Ez a mondat velünk maradt.

Mert milyen sok mindenre igaz.

Nem mindig nagy döntések változtatják meg az életünket.

Sokszor csak egyetlen időpont.

Egyetlen elhatározás.

Egyetlen óra.

A Pilates nem elvesz az idődből.

Hanem visszaad belőle.

Mert amikor könnyebben mozogsz…

amikor kevésbé fáj…

amikor több energiád van…

akkor hirtelen több minden fér bele ugyanabba a napba.

Talán nem az a kérdés, hogy van-e időd magadra.

Hanem az, hogy meddig szeretnéd még halogatni azt az embert, akivel egész életedben együtt fogsz élni.

Saját magadat.