A legtöbben felnőttként elképesztően sok mindent vállalunk magunkra.

Munka.
Család.
Háztartás.
Edzés.
Kapcsolatok.
Határidők.
Felelősség.

Egy idő után pedig könnyen azon kapjuk magunkat, hogy az életünk egy végtelen teendőlistává vált.

Felkelünk.
Dolgozunk.
Intézkedünk.
Megoldunk.
Teljesítünk.

És közben észrevétlenül eltűnik valami.

A játék.

Pedig gyerekként pontosan tudtuk, hogyan kell élni.

Mozogtunk, mert jólesett.
Futottunk, mert kíváncsiak voltunk, mi van a következő sarok mögött.
Nevettünk.
Kísérleteztünk.
Próbálkoztunk.

Nem azért, hogy teljesítsünk.

Hanem mert élveztük.

A Pilates több, mint edzés

Sokan azért kezdenek Pilatesre járni, mert fáj valamijük.

A derekuk.
A nyakuk.
A válluk.

Mások azért, mert erősödni szeretnének.

De hosszabb távon a Pilates ennél sokkal többet ad.

Segít újra kapcsolatba kerülni a saját testünkkel.

Érezni, hogyan mozdul a gerincünk.

Megfigyelni a légzésünket.

Felfedezni, hogy egy mozdulatot ma talán egy kicsit könnyebben, pontosabban vagy szebben tudunk kivitelezni, mint múlt héten.

Ez a kíváncsiság.

És a kíváncsiság a játék egyik formája.

Nem az a cél, hogy végigcsináld az életedet

Sok ember úgy él, mintha az élet egy projekt lenne, amit sikeresen le kell zárni.

Pedig az élet nem egy feladat.

Az élet egy élmény.

Nem az a cél, hogy egyszer majd minden kész legyen.

Mert valószínűleg soha nem lesz minden kész.

Mindig lesz még egy feladat.
Még egy cél.
Még egy projekt.

A kérdés inkább az:

Tudsz-e közben élni?

Tudsz-e örülni annak, amit csinálsz?

Tudsz-e jelen lenni benne?

A rendszeresség nem büntetés

A Pilates egyik legfontosabb tanítása számomra az, hogy a fejlődés nem a nagy erőfeszítésekből születik.

Hanem a rendszerességből.

Heti egy vagy két óra.

Újra és újra.

Nem látványos.

Nem hangos.

De működik.

Pont úgy, ahogy a jó kapcsolatok működnek.

Pont úgy, ahogy egy sikeres vállalkozás épül.

Pont úgy, ahogy az egészségünk kialakul.

Nem egyetlen nagy döntésből.

Hanem sok apró, tudatos lépésből.

Bónusz gondolat: hogyan ne váljon minden darálássá?

Van egy egyszerű kérdés, amit érdemes időnként feltenni magunknak:

„Ha nem lenne kötelező, akkor is csinálnám?”

Nem feltétlenül azért, hogy abbahagyjuk.

Hanem azért, hogy újra megtaláljuk benne az értelmet.

Miért dolgozom?

Miért edzek?

Miért építem a kapcsolataimat?

Miért csinálom azt, amit csinálok?

Amikor újra kapcsolódunk a saját miértünkhöz, a feladatból ismét választás lesz.

A választásból pedig energia születik.

Az életet nem túlélni kell

Az Up Pilates Studio-ban hiszünk abban, hogy a mozgás nem önmagáért fontos.

Nem azért dolgozunk, hogy valaki tökéletes legyen.

Hanem azért, hogy könnyebben élhesse azt az életet, amit szeretne.

Hogy legyen ereje dolgozni.

Kirándulni.

Játszani az unokáival.

Sportolni.

Utazni.

Szeretni.

Nevetni.

Jelen lenni.

Mert végső soron nem az számít, hány feladatot pipáltunk ki.

Hanem az, hogy mennyire éltük meg azt az életet, amit kaptunk.

És ebben néha a legfontosabb emlékeztető egyszerűen ennyi:

Ne felejts el játszani.